A múlt jelen van: Igaz szívvel

Ryan Murphy 2014-ben bemutatásra került, igaz szívvel című filmje nagyon jó tükör lehetne a mai emberek számára. De ott az a szó, a „lehetne”, ami nem tűnik el, amíg nem tanulunk a hibáinkból.

A történet az 1980-as évek elején játszódik, amikor még nem tudták enyhíteni annak a titokzatos kórnak a tüneteit, ami az immunrendszert támadta meg.

„A film középpontjában egy aktivista férfi áll, aki próbálja felnyitni a kormány szemét, hogy vészesen terjed egy titokzatos „rák”, ami a meleg férfiakat tizedeli. Miközben a srác és csapata küzd a céljuk eléréséért, addig párját a híres Times újságírót, ledönti lábáról a betegség. Ezzel kezdetét veszi a hosszas küzdelem a kór ellen és a kormány meggyőzőséért.”

Több forrás szerint az 1970-es években kísérletképpen fejlesztettek ki egy vírust, ami az immunrendszert támadja meg. Az AIDS vírus nem egy természeti véletlen műve, direkt arra tervezték, hogy embereket öljenek vele.  A mai napig főként a melegek körében terjed és gyengíti az emberek szervezetét. Természetesen most már van segítség, ami enyhíti a tüneteket, de ettől még a betegség, amit egyszer elkapott valaki, nem tűnik el a szervezetből.
Sajnos nemcsak, hogy nem tűnik el, de ezzel egyidejűleg a fertőzöttek száma is fokozatosan nő (1981-es kezdete óta a világon, több mint 36 millió ember halt meg AIDS-ben). Ez pedig kérdéseket vet fel.

Megéri kockáztatni az egészségünket azzal, hogy ész nélkül, fűvel-fával összefekszünk?
Enélkül is épp elég sok minden okoz problémát az életben, nem kellene ezzel is fokozni.
A férfiak nagy részét, legyen szó heteró, vagy azonos neműek kapcsolatáról, a vágyak hajtják. Persze a nők sem tökéletesek ilyen téren, de ez mégis inkább a férfiakra jellemző.
Nem gondolkozunk el azon, hogy mi milyen következményekkel járhat. Csak miután már mindenen túl vagyunk, akkor vesszük észre, hogy igen megint ugyan azt tettem, mint előtte és azelőtt.

Mit tanultunk a múlt eseményeiből?
Bármiről is legyen szó (harcok, testiség, életmód…stb), szinte semmit. Majdnem ugyanazokat a köröket futjuk és ugyanazokba a hibákba esünk bele. Ez egy ördögi kör, amit csak mi tudunk megszakítani.

Ahhoz, hogy megtörjük ezt a kört, ideje lenne leülnünk és elgondolkoznunk, mert ha ilyen úton haladunk tovább, akkor mi okozzuk majd a saját vesztünket. Természetesen nem azt mondom, hogy hagyjunk fel mindennel, csak kicsit éljünk tudatosabban, figyeljünk egymásra és ne csak a vágyak vezéreljenek bennünket.

You may also like

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.